A költözködés folytatása Lodomér és Halicson át

Kiev mellől a kunokkal és oroszokkal is megszaporodott magyarok, Anonymus szerint ruthének kalauzolása mellett, „Lodomér városáig jövének”. Ha ez a Lodomér városa a mai Vladimirnak felel meg, ami pedig nagyon valószínű, akkor nagyon kell csodálkoznunk azon, hogy a Vereckei-szorost elérni akaró őseink miért nem egyenesen, vagyis a legrövidebb úton, hanem a Rokitnói-mocsarak déli szegélye mentén végrehajtott igen nagy kerülővel igyekeztek Halicsot elérni.* „A lodoméri vezér és előkelői – mondja Anonymus – országuk határáig különféle becses ajándékkal elébe jövének Álmus vezérnek s Lodomér városát neki önként megnyitják.” A magyarok elfogadták a meghívást és „Álmus vezér övéivel 3 hétig azon helyen marada” – mondja tovább Anonymus. Az sincs kizárva, hogy a magyarok titokban a háztűznézés gondolatával fogadták el a mai Vladimirnek megfelelő Lodomér városba való ellátogatásra vonatkozó meghívást, bár egy mindenestől költözködő nemzet aligha mutathat hajlandóságot ily nagy kerülővel járó vargabetűk és séták megtevésére. A 3 hét letelte után Lodomér fejedelme, miután 2 fiát jobbágyainak minden fiaival együtt túszokul adá, s azonfelül 2000 márka ezüstöt, 100 márka olvasztott aranyat, számtalan bőrt és kacagányt, továbbá 300 lovat nyeregestől-fékestől, 25 tevét és 1000 teherhordó ökröt, nemkülönben még sok más ajándékot adott át vendégeinek, azokat útnak ereszté Galicia (a mai Halics) felé. Ennek fejedelme a költözködők közeledésének hírére szintén eléje ment, még pedig „minden övéivel mezitláb” Álmos vezérnek s megnyitván Galicia város kapuját, „a mintegy tulajdon ura gyanánt fogadott vendégnek” egyetlen fiát sok más tússzal, továbbá 10 paripát a legjavából, 300 lovat nyergestől-fékestől, 3000 márka ezüstöt, 200 márka aranyat s igen értékes köntösöket ajánlott fel. Álmos elfogadta a szíves vendéglátást és egy teljes hónapot töltött Halics körül. Ezalatt a halicsiak is égre-földre kérték vendégeiket, hogy az általuk természetesen szintén nagyon felmagasztalt, Hovoson túl fekvő Pannóniába menjenek.

Megjegyzés:

A szláv írók és történettudósok úgyszólván fajuk ellen elkövetett bűnnek tüntetik fel, hogy Anonymus a halicsi vezért oly lealacsonyító módon szerepelteti, hogy koldus módjára mezitláb ment kíséretével Álmos elé. Pedig akkori időben nemcsak a szlávoknál, hanem a Keleten általában bevett szokás volt, hogy a nagy urak és fejedelmek előtt, valamint a templomokban – mint a törököknél mai napig is – a küldöttségek, illetve hivők kizárólag csakis mezitláb jelenhettek meg.*

Forrás - Bánlaki József: A magyar nemzet hadtörténelme