Bejelentés







MAGYAR TÖRTÉNELEM - Misoga Site

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek.
+
Ingyenes tanulmány:
10 megdöbbentő ok, ami miatt nem megy az angol.








Keresés a honlapon



Üzenőfal


Név:

Üzenet:



Hírek
Ősmagyar hazák

Elindítottam egy történelmi sorozatot a magyarság történetéről, kizárólag már megjelent történelmi írásokból. Remélem a dokumentumok - melyek oktatási célból lettek felhelyezve az oldalra - minden látogató számára kielégítő adatbázissal fog szolgálni. (Misoga)

tovább >>



Szavazás


Linkek



Bevonulás az új hazába

A Sajó-Tisza-Szamosig terjedő terület elfoglalása

A nagyjából ily képet mutatott ország elfoglalása volt tehát az a nagy feladat, amelyet Árpád maga elé tűzött. Az új hazába való bevonulás irányát Árpád vezér részben önként határozta meg, az erdélyi havasokon át való benyomulást pedig, mint fentebb láttuk, a kényszerűség diktálta. Az előbbit fő-, az utóbbit mellékbenyomulási iránynak tekinthetjük s a kettő egymást igen alkalmas módon kiegészítette, támogatta. Anonymus csak a Vereckei hágó irányában végrehajtott benyomulásról számol be és ezt a fő hadműveletet bátran az ő adatai és feljegyzései nyomán vázolhatjuk. A halicsiaktól kapott munkások és élelmikészletek segítségével Árpád szerencsésen átjutott a Vereckei hágón és a mai Munkács környékére érve, ott 40 napi pihenőt tartott hadával. Ezt a helyet Anonymus szerint azért nevezték Munkásnak, mivelhogy igen nagy munkával jutottak oda.* Az ott lakó szláv népek állítólag nagyon megijedtek és önként alávetették magukat Álmos, illetve Árpád vezérnek. „S jóllehet Szalán vezér* emberei voltak, mégis nagy tisztelettel és félelemmel szolgálnak vala Álmus vezérnek, mindent, mi az élelemre szükséges, miként illik tulajdon uroknak, kiszolgáltatván”* Munkácsról Álmus előkelőivel Hungvárra (Ungvár) lovagolt s ott a várfal körül tábort ütött. A vár Loborczy (Laborc) nevű ura a magyarok elől Zemplin várába akart elszökni, de a magyarok őt utolérvén „s egy folyó mellett elfogván, azon helyen felakasztották s azon naptól fogva azon folyót ezen Loborczy* nevéről nevezték”. „Erre Álmus vezér és övéi Hung várába bevonulván, ott örömükben 4 napig lakomáztak és isteneiknek nagy áldozatokat tőnek.” „Negyed nap Álmus vezér tanácsot tartva, fiát, Árpádot még életében vezérré és parancsolóvá tevé.”* E naptól kezdve Anonymus szerint az idegenek a magyarokat „hungváriaknak” nevezték.* Ungvárról Árpád mindenekelőtt a Laborc, Bodrog, Tisza és Nagyág között fekvő terület megszállása iránt intézkedett. Az Ugocsára kiküldött had Borsova várát „harmadnap megvíván, falait lerontá s Szalán vezér vitézeit, kiket ott talált, láncra verve Hung várába vitette”. Szalán ennek hírét vevén, Zemplin várán át Ungvárra Árpádhoz követeket küldött, figyelmeztetve őt, hogy rossz tetteit hozza helyre és a Bodrog folyón semmiesetre se merjen átlépni, mert különben ő a görögök és bolgárok segítségével bosszút fog állani merészségéért. Árpád erre nem mint amaz, kevélyen, hanem alázattal azt válaszolá, hogy ő ezt a földet mint ősapja, Attila földét szállotta meg és nem a görögöktől és bolgároktól való félelmében, hanem a Szalán iránti barátságból kéri a Sajó vizéig terjedő területnek átengedését. Hogy pedig Szalánt jóindulatáról meggyőzze, ennek követeit nagy ajándékokkal halmozta el s azokat hazabocsátván, Oundut és Ketelt nagyobb kísérettel hozzájuk csatlakoztatta, akik 12 fehér lovat, 12 tevét, 12 kun gyermeket, a fejedelemnének 12 igen okos ruthén leányt, továbbá 12 hölgymenyétet, 12 nyusztbőrt és 12 aranyos köntöst vittek magukkal ajándékba.* Végül velük tartott az igen serény Turczol (Tarcal) kun vitéz is, akinek az volt a feladata, hogy a melléje adott vitézekkel mindent gyorsan szemügyre véve, minél előbb hírt hozzon Árpádnak.* Ound, Ketel és Turzol a szemrevételt a később utóbbiról elnevezett Tarcal-hegyéről megejtvén, Turzol innen kíséretével visszatért, míg a két követ útját folytatva, harmadnap Alpár várában Szalán elé járultak. Utóbbi nagyon kegyesen fogadta őket. Tizednap a magyar követek Szalántól búcsút vevén, ez Árpád kívánságához képest saját követei útján „2 kulacs Dunavizet s Alpár homokjának java füvéből egy nyalábot küldött”, s ezenkívül neki ajándékozta a Sajó vizéig terjedő földet, lakosaival együtt. Ennek Árpád nagyon megörült s a felajánlott békéhez maga is hozzájárulván, Szalán követeit gazdagon megajándékozva hazabocsátotta.* Erre Árpád népével együtt Ungvár mellől felkerekedvén, a Takta vize tájékáig nyomult előre, ahol „gunyhókat csinálván magoknak, pihenőhelyet választának és ott nem kis ideig maradának,” miközben a Sajó vizéig és Sóvárig terjedő földet megszállották. Tarcal vitéz jó szolgálati fejében a róla elnevezett hegy tövében Árpádtól nagy kiterjedésű földet kapott, amelyen az új földesúr, ott, ahol a Bodrog a Tiszába szakad, Hymesuduornak (Hímesudvar) nevezett földvárat építtetett.* Bors vezért Árpád egyidejűleg „a köztanács és minden lakosok javaslatára” erős haddal a lengyelek földje felé küldte ki, „hogy az ország határszéleit tekintse meg és gátakkal erősítse meg egész a Turtur (Tátra) hegységig és egyszersmind megbízta, hogy az ország őrizete végett alkalmas helyen várat építsen”, minek a Boldva-menti Bors vára köszönhette keletkezését. Bors azután „a lakosok fiait túszokul vevén s határokat hányván, a Turtur hegyein át visszatért Árpád vezérhez”.* Megjegyzés: Ezzel a honfoglalás bevezető része, amellyel Árpád népe az új hazában máris alapos gyökeret vert, be volt fejezve. Az eddigi eljárás valóban mintaszerűnek mondható. Mindenekelőtt hangsúlyoznunk kell, hogy az új országba való betörés irányát és helyét őseink igen jól választották meg. Itt, Verecke tájékán volt a Hovos hegység a legkeskenyebb, minélfogva az átjutás itt okozott aránylag legkevesebb fáradságot. Hogy ez a nehéz munka lehetőleg megkönnyíttessék és ne túlhosszú ideig tartson, nagyon helyes volt a halicsi famunkások beosztása. A hegységből kiérve, a költözködő had Munkácsnál, nagyon helyesen, hosszabb pihenőt tart, amelynek tartama alatt Árpádnak és tanácsosainak alkalmuk nyilt a szükséges felderítés megejtésére, minek alapján aztán a vezér könnyen jutott helyes elhatározásra. A felderítést, amely mindjárt a megszállás jellegét is öltötte magára, ép ez oknál fogva nem egyes lovasok vagy kisebb lovascsoportok, hanem erős portyázó különítmények végezték, amelyeknek egyikét maga Árpád vezette. A portyázások iránya – Ungvár és Ugocsa – igen helyesen volt megválasztva. Ezáltal a biztosított terület a betörés irányától, illetve a munkácsi táborhelytől két oldalt elég kiterjedést nyert, ami az élelmezési s kivált a legelőterület kellő kiterjesztésén kívül esetleges meglepetések ellensúlyozása szempontjából is kiválóan fontos volt. Figyelemreméltó, hogy mindkét portyázó csapat útközben egy-egy várra – Ungvárra és Borsovára – bukkant s habár azok nem lehettek modernebb értelemben vett várak, mégis elismerésre méltó, hogy a magyar lovas – tehát várvívásra kevésbé alkalmas – hadak oly rövid idő alatt hatalmuk alá hajtják azokat. Ennek meg volt az az örvendetes következménye, hogy az ellenséges lakosság és annak feje mindjárt kezdetben kishitűvé vált. S bár Szalán eleinte fölényesen izenget a teljesen ismeretlen betolakodók vezérének, utóbb mégis meggondolja a dolgot és Árpád igen ügyes és békülékeny ajánlatát, úgy látszik, örömmel fogadja el. Ezáltal az új honfoglalóknak a Laborc – Latorca alsófolyása – Tisza-Nagyág által jelölt, elég kis terjedelműnek mondható hadműveleti alapja újabb kardcsapás és véráldozat nélkül örvendetes módon kitágul. Hogy ennek a hadműveleti alapnak a jobboldalban és hátban való biztosítása a Bors-féle művelet által mintaszerűen üttetett nyélbe, azt nem kell hosszasabban bizonyítgatnunk.

Forrás - Bánlaki József: A magyar nemzet hadtörténelme




Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!